Hogyan csinálják a profik - ipari szagtalanítás okosan

Az ipari szagkibocsátás az egyik legösszetettebb, ugyanakkor legnehezebben kezelhető környezeti hatás.

A lakossági elégedetlenség mellett az ipari szereplőknek komoly környezetvédelmi, hatósági és üzleti kockázatot jelenthetnek a zavaró szaghatások. A szigorodó szabályozások, az üzemeltetési korlátozások és a növekvő társadalmi elvárások miatt egyre több vállalat keresi a választ arra, hogyan mérhető és kezelhető objektíven az ipari szagterhelés.

Léteznek olyan módszerek, amivel a „büdös van” típusú panaszok mérhető kibocsátási értékké változnak. Nézzük meg, hogyan határozható meg pontosan egy üzem szagkibocsátása és milyen módszerek állnak rendelkezésre a szagmérésre, a szaghatás vizsgálatára és a szagkibocsátások csökkentésére!

Ebben a cikkünkben bemutatjuk az ipari szagkibocsátás mérésének alapjait, a legfontosabb műszaki és jogszabályi szempontokat, valamint azokat a gyakorlati megoldásokat, amelyek segítenek a vállalatoknak megfelelni az előírásoknak és minimalizálni a környezeti konfliktusokat.

Mitől függ, hogy milyen mértékú az ipari szagkibocsátás?

Az ipari szagterhelés alapvetően a kibocsátott levegő szagkoncentrációjától függ, amelyet azonban számos technológiai és üzemeltetési tényező befolyásolja.

A legfontosabb befolyásoló tényezők:

• Az alkalmazott technológia típusa

  Jelentős különbség lehet egy nyitott vagy zárt rendszerű feldolgozási folyamat, illetve egy pontszerű, vagy diffúz szagkibocsátás között.

  
  

• A technológiai kialakítás és műszaki megoldások

  Meghatározó szerepe van annak, hogy az anyagkezelés, a tárolás vagy a feldolgozás milyen mértékben történik zárt térben, illetve rendelkezésre állnak-e hatékony elszívó és leválasztó rendszerek.

  
  

• Az alapanyagok és a segédanyagok jellege

  A szerves anyagok feldolgozása, a fehérjetartalmú melléktermékek kezelése, vagy az iszapszerű anyagok mozgatása jellemzően kiemelt szagkockázattal jár.

  
  

• Az üzemeltetés minősége

  Azonos technológia mellett is nagyságrendi eltérések alakulhatnak ki a szagkibocsátásban az üzemviteli fegyelem, a karbantartás gyakorisága és a szagtalanító berendezések hatásfoka miatt.

  
  

Melyek a tipikus ipari szagforrások és az azokra jellemző szagkoncentrációk?

A szagkoncentráció mérése közvetlenül a szagforrásnál, vagy annak közvetlen környezetében történik. Ezek a mérések jól mutatják, hogy bizonyos ipari tevékenységek esetében extrém magas szagterhelések alakulhatnak ki.

A szagkoncentráció mértékegysége a szagegység/köbméter (SZE/m³), amely lehetővé teszi a különböző ipari technológiák összehasonlítását.

Néhány jellemző ipari példát mutatunk, amelyet az évek során feltártunk és megmértünk:

• Fehérjefeldolgozó ipari technológiák esetében a mért szagkoncentráció elérheti akár a 100.000 SZE/m³ értéket is.

• Szennyvízkezelő és ipari vízkezelő létesítményeknél, különösen az iszapvíztelenítő egységek elszívott levegőjében, 2.500 - 25.000 SZE/m³ közötti koncentráció jellemző.

• Szagtalanítás nélküli ipari tárolótartályok, vágóhidak és technológiai szennyvizek esetében a szagkoncentráció 2.000 - 150.000 SZE/m³ tartományban mozoghat.

Ezek az értékek jól szemléltetik, hogy megfelelő szagkezelési technológia nélkül az ipari létesítmények jelentős környezeti terhelést okozhatnak.

Szabályozási háttér ipari környezetben

Magyarországon az ipari szagkibocsátás jogszabályi kereteit a 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet a levegő védelméről határozza meg. A rendelet pontosan rögzíti a kibocsátási kötelezettségeket.

Miért stratégiai kérdés az ipari szagkezelés?

A szagkibocsátás kezelése tudatos ipari tervezési és üzemeltetési feladat. Az ipari szereplőknek segíteni kell abban, hogy a tevékenységük következtében kibocsátott szagokat ne csak megfelelésből kezeljék, hanem tudják, ebből stratégiai előnyük is származik.

A Telepszagatlanítás csapata minden ipari szereplő részére talál megoldást a szagproblémáik és a szagkibocsátásuk kezelésére!