Tudod kik mérik a szagokat? Egyáltalán léteznek olyanok, akik képesek megmérni a bűzt?

Többrészes cikksorozatunkban most bemutatjuk nektek az Alcedo Group Kft. laboratóriumának két vezetőjét és betekinthettek kicsit ebbe az érdekes és egyedi munkába, amit ők végeznek nap mint nap. Megismerhetitek a szagmérési módszereket és azok nehézségeit.

Pusztai Krisztina jelenleg laboratóriumvezetőként dolgozik a cégnél, Papp Zsolt pedig az immissziós csoport vezetője, mint levegőtisztaság-védelmi szakértő. Mindketten több mint 10 éve dolgoznak ezen a területen, ők végzik a bűzméréseket.

Melyek azok a hazai jogszabályok, amelyek kifejezetten a bűzszennyezéssel kapcsolatosak? Tudtok egy pár szót mondani arról, hogy most milyen hazai jogszabályok befolyásolják vagy határozzák meg ezt a területet?

Pusztai Krisztina: "A környezetvédelmi intézkedések egyik meghatározó része a levegővédelem. A levegővédelmi szabályozások közé tartozik a 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet, a 6/2011. (I. 14.) VM rendelet és a 4/2011. (I. 14.) VM rendelet.

A rendeletek kiterjednek fogalom meghatározásokra a levegőterheltségi szintre és az arra vonatkozó határértékekre, valamint a helyhez kötött légszennyező pontforrásokra, azok üzemeltetőire és a pontforrások kibocsátására.”

Mesélnél erről részletesebben is?

„a 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet

-          2. § (6) részletezi, hogy mi is az a bűz: a szaghatással járó légszennyező anyag vagy anyagok keveréke, amelyek összetevőivel nem jellemezhetők egyértelműen, az adott környezetben környezetidegen, és az érintett terület rendeltetésszerű használatát zavarja.

-          4. § kimondja, hogy tilos a légszennyezés, a diffúz forrás környezetvédelmi követelményeknek nem megfelelő működtetése miatt fellépő levegőterhelés, valamint a levegő lakosságot zavaró bűzzel való terhelése, továbbá a levegő olyan mértékű terhelése, amely légszennyezettséget okoz.

-          5. § (3) szerint a bűzkibocsátással járó környezeti hatás vizsgálatköteles, vagy egységes környezeti használatiengedély-köteles tevékenységek, illetve létesítmények esetében a bűzterhelőnek védelmi övezetet kell kialakítani.

Ebben a paragrafusban több érdekes pont is van:

- (4) A területi környezetvédelmi hatóság a (3) bekezdés szerinti védelmi övezet nagyságát - a környezetvédelmi engedélyben, egységes környezethasználati engedélyben a legnagyobb teljesítmény-kihasználás és kedvezőtlen terjedési viszonyok (különösen az uralkodó szélirány, időjárási viszonyok) mellett, a domborzat, a védőelemek és a védendő területek, építmények figyelembevételével - a légszennyező forrás határától számított, legalább 300, legfeljebb 1000 méter távolságban lehatárolt területben határozza meg.

- (5) A területi környezetvédelmi hatóság a védelmi övezet kijelölése során a (4) bekezdésben előírt 300 méternél kisebb távolságot is meghatározhat, amennyiben 300 méternél kisebb a hatásterület és valamennyi levegővédelmi követelmény teljesül.

- (6) A (3)-(5) bekezdés szerinti védelmi övezetet úgy kell kijelölni, hogy abban nem lehet lakóépület, üdülőépület, oktatási, nevelési, egészségügyi, szociális és igazgatási épület, kivéve a telepítésre kerülő, illetve a más működő légszennyező források működésével összefüggő építményt.

- (7) A védelmi övezet kialakításával kapcsolatos költségek a bűzterhelőt terhelik.

- (8) A védelmi övezet fenntartásával kapcsolatos költségek a bűzterhelőt terhelik. Ha a védelmi övezetet más hasznosítja, akkor a hasznosított terület tekintetében a fenntartási költségek a hasznosítót terhelik.

Ezeket jó tudni! És azt is, hogy a fenntartásával kapcsolatos költségek szintén a bűzterhelőt terhelik.

-                     30. § (1)-(2) kimondja, hogy a bűzzel járó tevékenység az elérhető legjobb technika alkalmazásával végezhető. Ha az elérhető legjobb technika nem biztosítja a levegő lakosságot zavaró bűzzel való terhelésének megelőzését, további műszaki követelményeket írhatnak elő, például szaghatás-csökkentő berendezés alkalmazását, vagy a meglévő berendezés leválasztási hatásfokának növelését. Ha ezt nem teljesíti a bűzterhelő, akkor ez a tevékenység korlátozható, felfüggeszthető vagy megtiltható.”

Papp Zsolt: "Létezik egy másik rendelet is, amely ugyanerre vonatkozik, ez a 6/2011. (I. 14.) VM rendelet, amely egyrészt kimondja, hogy aki ilyen mérést végez, annak rendelkeznie kell a feladata szerinti akkreditálással. Tehát kizárólag akkreditált laborok végezhetnek bűzmérést és bűzvizsgálatot.

-                     6/2011. (I. 14.) VM rendelet 15. § (4) határozza meg, hogy bűzkibocsátó források esetén a kibocsátó forrás szagkibocsátását az alkalmazott szagcsökkentő berendezést, illetve annak hatásfokát időszakosan, évente vagy kétévente olfaktometriás méréssel kell ellenőrizni.

Szintén ugyanez a rendelet tartalmazza, hogy a 2-es mellékletben melyek a bűzre vonatkozó tervezési irányértékek. Itt különböző technológiákhoz, különböző nagyságú értékek vannak meghatározva: 1.5, 3 vagy 6 SZE/m³ (szagegység/köbméter).”

Ez utóbbit, ha jól értem, akkor úgy kell értelmeznünk, hogy ezek a meghatározott tervezési irányértékek lehetnek a legnagyobbak, amelyek a bűzkibocsátó telephez legközelebbi lakost vagy lakossági területet elérik. Ezt így kell értelmezni?

Pusztai Krisztina: "Ha mondjuk valamire 3 SZE/m³ a hatásterület, akkor középpontból kell elkészíteni a modellezést, megrajzolni a kört, hogy hol van ez a 3 SZE/m³. Ez maga a hatásterület. Ezután kell megnézni, hogy ez érint-e lakott területet, vagy sem. Ha érint, akkor lép életbe az, hogy valamilyen egyéb tevékenység - szaghatás csökkentés, korlátozás, technológiai fejlesztés vagy műszaki beavatkozás - szükséges.

Ha nem érint lakott területet, akkor nem igényel további beavatkozást.

Számszerűsítve ez azt jelenti, hogyha egy sertéstelephez képest 100 méterre van az első lakott terület, akkor a telepnek nem lehet 300 méteres a hatásterülete. Ha egy kilométerre van, akkor akár 500-600 méter is lehet ez a hatásterület."

Szerintetek jelen pillanatban a bűzkibocsátást érintő hazai jogszabályok alkalmazásának és a betartatásának melyek a legnagyobb kihívásai és mik azok a problémák, amelyek nehezítik a jogszabály gyakorlati alkalmazását, vagy egyáltalán a jogszabály betartását?

Pusztai Krisztina: "A legnagyobb probléma, hogy a környezetvédelmi hatóságok nem egységesen kezelik ezeket a problémákat. Ha készítenénk egy olyan kimutatást, hogy melyik országrészbe, milyen gyakorisággal mérünk, lennének olyan területek, amelyek pirosak, ahova lényegében minden második nap oda kell menni mérni, és lennének olyan zöld foltok, ahol életünkben nem voltunk még. És nem azért, mert ott nincs szennyvíztisztító vagy sertéstelep, vagy bármilyen bűzhatással járó tevékenység, hanem azért, mert ott valamilyen oknál fogva a hatóság nem írja elő a szükséges szagmérést.

Tehát első körben a környezetvédelmi hatóságoknak kellene kialakítani országos szinten egy egységes álláspontot. Nekik kellene előírni, hogy például egy sertéstelep esetén hány évente legyen kötelező a szagmérés. Én akár évente, vagy kétévente, de minimum ötévente előírnám minden ilyen létesítményre a kötelező szagmérést. Nyilván, hogyha bizonyítja, hogy kétévente méret és nincs szag, akkor engedném, hogy ötévente legyen, ez így rendben lenne.

A másik pont az, hogy elviekben tilos a szennyezés. Természetesen előfordulnak olyan extrém esetek, amely egy nem várt légköri jelenség, vagy például az az eset, amikor ősszel a szántóföldekre viszik ki a hígtrágyát. Ilyen esetben akármit csinálnak, ez akkor is bűzhatást okoz. Ilyenkor a szag végigmegy az adott településen, ez elkerülhetetlen.

Éppen ezért a nyugat-európai országokban előfordul olyan, hogy azt mondják, hogy éves szinten mondjuk 5%-ban szabad bűzhatást okozni és akkor abban az 5%-ban viszi ki a hígtrágyát a földekre, végzik el a nagyobb bűzhatással járó tevékenységeket.

A harmadik problémát az okozza, hogy a környezetvédelmi hatóságok írják elő a mérést, de a mérést maga a bűzterhelő rendeli meg. Tehát ők pontosan tudják, hogy én augusztus 12-én reggel 9 órakor meg fogok jelenni, mert velük egyeztettem le az időpontot. Ráadásul a hatóság elő is írja, hogy 15 nappal előtte jelentse be az adott létesítmény a mérést, tehát a megbízó, aki a bűzterhelő már két héttel előtte tudja, hogy mikor jövünk mérni. Addig ő kitakarít, eltakarít, eltüntet, mire kimegyünk mérni, rend és tisztaság van."

Papp Zsolt: "Hiába írjuk le az árajánlatban azt, hogy a megbízó feladata ilyenkor az üzemszerű állapot biztosítása, mivel nem vagyunk napi szinten ott, ezt nem tudjuk ellenőrizni. Jártam már úgy, hogy egy üres sertéstelepre hívtak ki bűzt mérni."

Láttatok egyébként ellenkező példát? Amikor mondjuk a hatóság rendelte meg esetleg a mérést?

Pusztai Krisztina: "Én láttam olyat, igen. Az ügyvezető tulajdonos nem volt jelen, a Maldív-szigeteken nyaralt. A telepvezető nem akart beengedni, aztán amikor már a hatóság rendőrséggel fenyegetőzött, akkor két perc alatt odaért az ügyvezető tulajdonos a Maldív-szigetekről. Nagyon kellemetlen volt.

Én azt jó megoldásnak tartanám, hogy a bűzterhelőnek kelljen megrendelnie a mérést, de a mérőszervezetnek a hatósággal kelljen egyeztetni a mérés időpontját úgy, hogy a bűzterhelő ne tudjon róla. Így valós esély lenne arra, hogy ténylegesen üzemszerű állapotokat tudjunk megmérni akárhol."

A környező, vagy akár távolabbi országokban láttatok már igazán jó példát arra, hogy hogyan tudja a hatóság, esetleg a jogszabály kimondottan jól kezelni az ilyen eseteket vagy kérdéseket? Nemzetközi viszonylatban tudtok ilyenről?

Pusztai Krisztina: "Ahogy már említettem van olyan ország, ahol eleve úgy szabályoznak, hogy könnyebben betartható legyen, például az év egy meghatározott időszakában megengedett a bűzzel való terhelés.

Amiről én még tudok, hogy sokkal jobban központosítva vannak a dolgok: országon, tartományon vagy területen belül egységesen kezelik ezeket a problémákat, nem úgy, mint Magyarországon. Itthon, aki lelkes és elő akarja írni a szagmérést, az előírja, akit meg nem érdekel annyira, az nem írja elő.

A szaghatás-csökkentő berendezéseknél van, hogy előírják azt, hogy milyen hatásfokúnak kell lennie. Itthon egyébként a 90%-os szaghatás-csökkentés az elfogadott. De én már láttam olyat is, - és erre lehetősége van a hatóságnak, ugyanis ez benne van a jogszabályban - ahol nem azt írják elő, hogy mekkora legyen a hatásfok, hanem azt szabályozzák, hogy mekkora lehet a maximális kibocsátott érték.

Ilyen esetben nem számít, hogy 10.000 SZE/m³, vagy 500 SZE/m³ a belépő oldali szagkoncentráció, a Hatóság azt határozza meg, hogy pl.: 300 SZE/m³-nél több nem jöhet ki a szaghatás-csökkentő berendezésből. És ha ezt 20%-os hatásfokkal lehet elérni, akkor azt fogadja el. Erre írhat elő határértéket, ehhez joga van, mégis ezt a megoldást nagyon kevesen alkalmazzák, én eddigi pályafutásom során mindössze kettő ilyet láttam.”

Papp Zsolt: "Ez a megoldás akkor jó, ha tudjuk, hogy azzal az értékkel a létesítmény hatásterülete nem érint lakott területet. Ha van egy jó technológia, ami nem tudja a 90%-os szaghatás-csökkentést biztosítani, de olcsóbb, lehet, hogy bőven elég arra a berendezésre, és akkor valószínűleg elég lenne azt alkalmazni. Nem biztos, hogy a 90% fontos.”

Van valamilyen rálátásotok arra, hogy Magyarországon miért alkalmazzák ennyire különbözően a hatóságok a lehetséges szankciókat és előírásokat?

Pusztai Krisztina: "Én régebben a Környezetvédelmi Minisztérium háttérintézetében dolgoztam, akkor még minden megyében környezetvédelmi felügyelőségek működtek. Mi fogtuk össze szakmailag ezeket a környezetvédelmi felügyelőségeket. Évente többször rendeztünk konferenciákat, találkozókat, ahol az ott dolgozók kicserélhették a tapasztalataikat. Együtt alakítottunk ki egységes útmutatókat bizonyos esetekre és problémákra. A kollégáknak volt egy fórum, ahol találkozhattak és ott vitathatták meg a különböző kérdéseiket. Tehát lehetőségük volt egymással kommunikálni.

Mára ez megszűnt, nincs hasonló egység, nincs, aki összefogja ezeket a környezetvédelmi hatóságokat. Néha hallok olyat is, hogy el sem engedik őket konferenciákra, ezért nehézkes, hogy a környezetvédelmi szakemberek hol és hogyan tudják egymással megbeszélni a felmerülő kérdéseiket és problémáikat. A legtöbben magukra vannak utalva.

Jó lenne valami egységes útmutató, valamilyen közös fórum, egy közösség, ahol lehetőségük lenne átbeszélni azt, hogy igen, ezt mi így csináljuk, ti nem így csináljátok, talán akkor próbáljátok meg máshogy.”