Szagmentes komposztálás

A komposztálás fontos szerepet játszik a fenntartható hulladékgazdálkodásban, különösen az élelmiszeripar és az állati melléktermékek újrahasznosítása terén. Ugyanakkor a szabadtéri komposztáló telepek működése során fellépő szaghatások komoly környezeti és társadalmi problémákat okozhatnak, főként lakott területek közelében.

Segítségnyújtás és megoldás egy szabadtéri komposztáló telepen

Esettanulmányunk középpontjában Magyarország egyik vezető komposzt- és állati melléktermék-feldolgozó vállalata áll. A vállalat egy szabadtéri komposztáló telepet üzemeltetet, amely főként élelmiszeripari cégektől fogad selejtárut és melléktermékeket.

A melléktermékek szállítását 20 köbméteres konténerekben végzik, ezután pedig maga a komposztálás nyílt térben, a szabad levegőn történik.

A nagy nyári melegben ennek a következményeit három környékbeli kistelepülés lakói „szagolhatták”, ami gyomorforgató élmény volt számukra.

A kellemetlen szagok nemcsak az életminőségüket rontották, de rendszeres panaszokhoz és társadalmi nyomáshoz is vezettek.

Telepszagtalanítás magasnyomású rendszerrel

A problémára egy célzott, technológiai megoldást javasoltunk: a Telepszagtalanítás magasnyomású szagtalanító rendszerének alkalmazását.

Ennek lényege, hogy a teljes telepet körülvesszük egy olyan permetezőrendszerrel, amely az elszálló szagos levegőhöz azonnal hozzákeveri a szagtalanító permetet.

A rendszer kialakítása a következőképpen történt:

• A szagtalanító fúvókákat a telepet körülvevő magas kerítés felső részére szereltük.

• A magasnyomású csöveket a kerítés mentén vezettük el.

• A központi szivattyú egy fagyvédett konténerben kapott helyet, biztosítva a rendszer egész éves működését.

Szagkoncentráció-mérések és eredmények

A szagtalanítás hatékonyságát objektív módon kellett igazolni, ezért szagkoncentráció-méréseket végeztünk. A kiindulási állapotot a komposztálás közvetlen légterében vett minta jellemezte, amely 8000 OU/m³ szagkoncentrációt mutatott. Ez extrém magas érték, és jól magyarázza, miért lehetett akár 3 km-es távolságban is érezni a telep szagát.

A rendszer kiépítése után a közvetlenül kezelt levegő mintavétele nehézkes, és nem lehetett biztosítani, hogy a minta valóban a szaggal terhelt és kezelt légtömegből származzon.

Ezért a labor munkatársai az egyik éppen érintett és szélirányban található településre látogattak, és annak két pontján vettek mintát, ahol a lakosok érezni szokták a rothadásból származó bűzt.

Az eredmények:

• Az egyik helyszínen 52 OU/m³, a másikon 27 OU/m³ értéket mértek.

• Egyik minta sem hordozta a komposztálásra jellemző szagmintát.

• A magasabb koncentrációjú ponton éppen kaszálás zajlott, a minta ezért inkább friss fűillatot tartalmazott, nem rothadásszagot.

A Telepszagtalanítás magasnyomású szórórendszere bizonyítottan és hatékonyan csökkentette a komposztáló telep környezetére gyakorolt szagterhelést.

A rendszer úgy működik, hogy a kiszabaduló szagokat még a telep határán semlegesíti, ezáltal jelentősen javítva a környék lakóinak életminőségét. A mérési eredmények és a lakossági visszajelzések egyaránt megerősítették a rendszer eredményességét.

Ez az eset jól példázza, hogyan lehet célzott műszaki megoldásokkal környezeti konfliktusokat kezelni és a fenntartható hulladékgazdálkodási tevékenységeket társadalmilag elfogadhatóvá tenni.