Kísérlet az állattartásban

A Telepszagtalanítás számára az állattartás mindig kiemelt jelentőségű volt, hiszen Magyarországon rendkívül sok olyan állattartó telep működik, amely lakóépületek közelében található. Emiatt pedig problémát okozhat az együttélés, az állattartók és a lakosság között gyakran nézeteltérések adódnak.

Haszonállatok a lakóhelyek közelében

A haszonállatok és a lakosok egymás mellett élése részben annak köszönhető, hogy korábban a nagy TSZ központokat éppen a falvakhoz, mezővárosokhoz közel hozták létre, annak érdekében, hogy a helyi munkaerő könnyen eljusson a lakóhelyéről a munkahelyére. Másrészt pedig több helyen a település szép lassan „körbenőtte” a telepet.

Egy új magyar tehenészeti telepen különleges feladatot kaptunk: tesztelnünk kellett, hogy pontosan milyen koncentrátumadagolás mellett, milyen szagtalanítási hatékonyságot érünk el az általunk használt termékkel. Ezt követően a mérések alapján kellett javaslatot tennünk a pontos adagolásra és az üzemeltetés anyagfelhasználására.

A méréshez szükséges kísérletet úgy kellett elvégeznünk, hogy nem volt kiépített szagtalanító rendszer a telepen.

A vizsgált telephely egy hatalmas, modern istálló, amely 1300 tejelő szarvasmarha befogadására alkalmas. Egy speciális mosórendszer öblíti ki a trágyát az állatok alól, egy nap több alkalommal is és a hígtrágya a telep mögötti negyedhektáron elterülő külső tárolóba kerül. Az istálló levegőcseréjét több, nagy méretű oldalfali ventilátor biztosítja.

Izgalmas kísérlet, bizonyított hatás

A kísérletet a következő módon végeztük el, amivel „szimulálhattuk” az elképzelt jövőbeli helyzetet: mobil szagtalanító rendszert szállítottunk a helyszínre, amely „ágyúként” képes a szagtalanító permetet a szagos levegőhöz hozzákeverni. A ventilátorral ellátott fejet az istálló elszívó ventilátorainak kifúvási irányába állítottuk. Ezután a levegőből a labor munkatársai - a kifúvott levegő áramlási irányában a ventilátoroktól 10 méter távolságban - mintát vettek. Ez azt jelenti, hogy nem az eredeti bűzforrásnál érezhető szagkoncentrációt mértük, hiszen a mintavételi ponton már felhígult a bűz. Így tudtuk biztosítani, hogy a szagtalanítás nélküli és a szagtalanított levegő is azonos pontról származzon, és összehasonlítható legyen.

A vizsgálat eredménye rendkívül izgalmas, és egyben magyarázatra is szorul.

A legjobb eredményt akkor kaptuk, amikor 0,1 %-os arányban kevertük a szagtalanító koncentrátumot a vízhez.

Az eredmény jól mutatja, hogy a szerves bomlás során keletkezett szagok megkötésében mennyire hatékony ez az anyag, és milyen alacsony költségszint mellett lehet üzemeltetni a rendszert.

A ventilátortól 10 méteres távolságban mért 93 OU/m³-es szagkoncentráció már jelentős hígítottságot jelzett. A szagtalanítás után ez az érték 25 OU/m³-re csökkent, és a trágyaszag helyett már a szagtalanító koncentrátum enyhe illatát lehetett érezni.

A további kísérletek során 0,2%, 0,3% és 0,4%-os koncentrációjú szagtalanító adagolása esetén sem volt kimutatható trágyaszag, azonban a koncentrátum illatának intenzitása arányosan növekedett. Ez a megfigyelés arra utalt, hogy a szagcsökkentés szempontjából a magasabb adagolás már nem eredményez további javulást, tehát nem érdemes a gazdaságos üzemeltetés érdekében tovább növelni a szagtalanító koncentrátum adagolását, hiszen csak feleslegesen erősítünk egy illatot, miközben a szagok koncentrációját már nem csökkentjük tovább.

Ennek megfelelően a gazdaságos és hatékony üzemeltetés érdekében indokolt a szagtalanító koncentrátum adagolásának optimalizálása, elkerülve a felesleges túladagolást.