Szagmérés lépésről-lépésre

A hazai húsipar meghatározó vállalatának felkérésére érdekes megbízást kaptunk: a telephelyükön üzemelő biofilterek szagcsökkentési teljesítményét kellett megvizsgálnunk, valamint a létesítmény szagvédelmi hatásterületét. Mindezt szagészlelésekkel és szagmérésekkel kellett alátámasztanunk.

Nézzük lépésről-lépésre, hogyan is történik a szagmérés!

A környezeti szagterhelés csökkentése kiemelt jelentőségű feladat a környezetvédelmi engedélyezés és a telephelyek társadalmi elfogadottsága szempontjából. Az ipari és mezőgazdasági létesítményeknél alkalmazott biofilterek fontos szerepet játszanak a szaganyagok semlegesítésében, hatásfokuk pedig helyszíni mérésekkel igazolható.

A vizsgálat célja

A felmérés elsődleges célja a biofilterek szagcsökkentési hatásfokának számszerűsítése volt. A méréseket több kritikus technológiai ponton végeztük el:

• Állati eredetű melléktermék bemenő csőszakasza

• Szennyvíz előtisztító biofilter (bemenet és kimenet)

• Szennyvíz átemelő biofilter

• Élőállatszállás elszívó berendezésének kürtője

A mérési pontok kiválasztása lehetővé tette a forráspontonkénti összehasonlítást, illetve a biofilterek előtti és utáni szagkoncentrációk összevetését.

Alkalmazott módszertan

A vizsgálat a MSZ EN 13725 szabvány szerinti dinamikus olfaktometriás méréseken alapult. A szagkoncentrációt európai szagegységben (ouE/m³) fejeztük ki, amely az emberi szaglás érzékelési küszöbéhez van kalibrálva.

A mérési módszer szakaszai:

1.     Mintavétel speciális, szagsemleges zsákokba.

2.     Akkreditált laboratóriumi vizsgálat.

3.     Hígítási sorozatok készítése tiszta levegővel, amíg a szag éppen érzékelhetővé válik.

4.     A szagkoncentráció meghatározása, statisztikai értékeléssel.

A szaghatásterület meghatározásához helyszíni szagészleléseket és szagterjedési modell számításokat kombináltunk, figyelembe véve a meteorológiai adatokat és a domborzati viszonyokat.

Eredmények

A mérések megmuttaták, hogy mely szagforrások esetén elegendő a biolfilterek szagsemlegesítő hatása és melyik szagforrásnál érdemes akár további intézkedést is bevetni a zavaró szagok ellen.

• A legmagasabb szagkoncentráció a szennyvíz előtisztító biofilter bemeneti szakaszán jelentkezett, ami a nagy szervesanyag-terhelés következménye.

• A biofilterek kimeneti oldalán jelentős szagcsökkentés volt mérhető: a hatásfok több esetben meghaladta a 80–90%-ot.

• Az élőállatszállás elszívó kürtőjének szagkibocsátása alacsonyabb volt, de lokális környezetben mégis érzékelhetőnek bizonyult.

A hatásterület-modellezés igazolta, hogy a biofilterek működése alapvetően biztosítja a határértékek teljesülését, de a kritikus pont továbbra is a szennyvíz előtisztítás bemeneti szakasza maradt, amelynek szagcsökkentését meg kellett oldani a vállalat további biztonságos működése szempontjából.

Következtetések

A vizsgálat igazolta, hogy a telephelyen alkalmazott biofilterek magas szagcsökkentési hatásfokkal működnek és érdemben hozzájárulnak a szagterhelés mérsékléséhez. A szagkoncentráció-mérések és a hatásterület-számítás együttes alkalmazása lehetővé tette a szagvédelmi stratégia optimalizálását és rávilágított arra, hogy bizonyos szagforrásoknál a szagcsökkentés érdekében további szagcsökkentési technológiát is be kell vetni.

Szakmai szempontból a felmérés rávilágított arra, hogy:

• a kritikus pontokat (pl. szennyvíz előtisztítás bemenete) kiemelten kell kezelni és további szagsemlegesítő megoldással szükséges csökkenteni a szagkibocsátást (Telepszagtalanítás technológia),

• a szagvédelmi monitoring rendszeres elvégzése szükséges a hosszú távú megfelelőség biztosítására,

• a szabványosított olfaktometria és a modellezés kombinációja ad megbízható alapot a döntéshozatalhoz.