Amikor a gyárak szaga nem marad titok: Mit tehetünk ellene?

Szagterhelés a vegyiparban

Az vegyiparban szigorú előírások vonatkoznak a munkavédelemre, az anyagkezelésre és a környezetet szennyező tevékenységekre is, ezért nem meglepő, hogy az egymástól eltérő, különféle gyártási tevékenységek sok esetben zavaró szagokkal járhatnak.

Az egyik ilyen terület, amely komoly szagkibocsátással jár, az a speciális fogyasztói és ipari termékeket előállító műanyaghabosítás és -laminálás. Ez a tevékenység az egyik hazai üzemben, éppen egy nagyobb lakótelep közelében zajlik. Bár a pontforrás vizsgálatok rendre megállapítják, hogy határérték alatti a por- és az egyéb vegyianyag-szennyezésük is, mégis zavarja a szag a környéken lakókat és a szomszédos telepek és irodák dolgozóit is.

Már 10 évvel ezelőtt is belátta a cég vezetése, hogy lépni kell, nem várhatják meg a hatósági lépéseket és a totális közfelháborodást. Először csak vizsgálatot végeztettek, hogy igazolják, a szag, amit kibocsátanak, valóban zavaró-e. Miután a mérések igazolták baljós sejtésüket, elkezdték keresni a megoldást. A Telepszagtalanítás egyik legrégebbi és legnagyobb kihívást jelentő projektje vette ekkor kezdetét.

Szagméréssel bizonyított eredmények

A sajátos ammóniával és más égetett műanyaghoz hasonló szagokkal terhelt levegő nagy kihívásnak bizonyult. Az általunk javasolt ozmogén sorompót a gyártósorok kéményére szereltük fel. Ezt nem csak azért javasoltuk, mert így könnyebben lehet kívülről javítani és karbantartani a csöveket és a fúvókákat, hanem a kürtőből kiáramló levegő magas hőmérséklete miatt is.

A levegő a kéményből kilépve keveredik a külső levegővel és azonnal 40-50 Celsius fokra hűl, és a hozzáadott permet nem kezd azonnal párologni, hanem megköti a szagot okozó részecskéket.

2016-ban a telepítés után az üzem vezetése nem csak tudni, hanem prezentálni is szerette volna, hogy milyen hatékonysággal működik a szagtalanító rendszer. Mivel az üzemtől 400 méterre egy sokezer főnek lakhelyet adó lakótelep terül el, ezért biztosra kellett menniük. Nem engedhették meg maguknak, hogy a lakosok felháborodjanak és a hatóságokhoz forduljanak.

A vizsgálatok igazolták, hogy a kibocsátott szagok minden kéményük esetében rendkívül erősek (10200-2700 OU/m3). Az ozmogén sorompó ezt minden kémény esetében legalább 90 %-kal csökkentette a kezelt levegő mintái alapján, és 267-400 OU/m3 szagkoncentrációt ért el a pontforrások közelében, ami az üzemtől távolodva már 100 méteren belül azonosíthatatlanná válik a terjedési modellek alapján.

Az üzem a gyártáshoz folyamatosan keresi a hatékony és gazdaságos megoldásokat, ezért olyan alapanyaggal kezdtek dolgozni, ami a kibocsátott füstnek növelte a szárazanyagtartalmát. A szálló pernye ugyanúgy képes többszáz méterrel a pontforrástól távol is szagokat kibocsátani, mint egy párolgó anyag.

A szagtalanító rendszer feladata nem csak a szaghatást kiváltó molekulák megkötése, hanem a távoli helyekre eljutó por és szilárdanyag „kipucolása” is a levegőből. A precíziós porlasztás 10 és 50 mikron közötti szemcséket hoz létre a víz és szagtalanító koncentrátum keverékéből, amely elektrosztatikus feltöltöttségével vonzza magához a levegőben található nagyobb részecskéket és a komplexebb molekulákat.

Sikeres működés után a szolgáltatás bővítése

A nagyobb mértékű porleválasztás és szagtalanítás érdekében az üzem számára a fúvókasorok bővítését végeztük el 4 évvel az első telepítés után. Az üzem vezetősége ezután ismét szeretett volna megbizonyosodni arról, hogy a szagtalanítás megfelelő hatékonysággal működik.

A vizsgálatok során nem csak a pontforrásoknál és azok közelében vetettek mintát, hanem az üzem környékén szélirányban 100 és 200 méteres távolságban is, hogy biztosak legyenek a szagterjedés megelőzésében. Bár a kürtőknél kezelés nélkül 2800 és 3900 OU/m3 szagkoncentrációt mértek, a gyár telephelyének végén a szagtalanítás során már csak 73 OU/m3 volt a mérhető koncentráció, a kéményektől légvonalban 100 méterre már csak 24 OU/m3, 200 méterre pedig nem volt azonosítható szaghatás.

Ipari szagterhelés

Nem feltétlenül csak vegyipari tevékenységgel rendelkező cégeknél lehet olyan pontforrás, amely valamilyen vegyi anyagot bocsát ki a levegőbe. Egy különleges ipari edényeket gyártó cég festőkamrájának van olyan elszívása, aminek a szaga zavarja a környéken élőket. Itt az oldószerek szaga vált ki bosszankodást a lakosokból. A szagkoncentráció vizsgálatát nehezíti, hogy a labor nem vehet mintát közvetlenül olyan füstgázból, ami illékony szervesvegyületeket is tartalmaz. Az üzem kibocsátása ezekből a gázokból messze az alatt a szint alatt van, amit egy garázsban festékspray-vel lefújt bicikli okoz, mégsem szabad közvetlenül a mérésben résztvevőkkel belélegeztetni.

A festés közben a kürtőn kiáramló gázokból a mintát csupán az üzem udvarán tudta a labor szakembere levenni, ahol 50 méter távolságban volt légvonalban a kibocsátási ponttól.

A szagkibocsátás csökkenése

A normál üzem mellet, miközben a kamrában oldószeres festéket fújtak a termékekre, a mintából 257 OU/m3 szagkoncentrációt mért a labor. Amikor a kürtőre szerelt fúvókákon elkezdett kiáramlani a szagtalanító keverék, a mintából kimutatott szagkoncentráció már csak 24 OU/m3 volt.

A vegyiparban, a műanyagiparban és ipari gyártásban tevékenykedő partnereinknél egyaránt sikeres eredményeket értünk el és bizonyított mérési eredményekkel arattunk győzelmet a tevékenységükkel járó szagkibocsátásuk és az emiatt keletkező zavaró szagok felett.