Odour control
Are odours a health risk?
Mit mutatnak a vizsgálatok – és mit tehetnek a vállalatok
A zavaró környezeti szagok többsége nem okoz közvetlen megbetegedést. Mégis a szagokra adott fiziológiai és pszichológiai reakciók (stressz, fejfájás, hányinger, alvászavar, ingerlékenység) bizonyítottan rontják a közérzetet, csökkentik a toleranciát és konfliktusokat generálnak a lakosság és az üzemeltetők között. Röviden: a szag nem „csak” kellemetlen – üzleti és társadalmi kockázatot is jelent.
Örök konfliktus: a szagok társadalmi hatása
Már az 1940-es évektől folynak kutatások a szagforrások és a lakossági reakciók kapcsolatáról. A lakott területekhez közeli üzemek, telepek – különösen az uralkodó szélirány figyelmen kívül hagyásával – fokozott problémát okoznak és folyamatos konfliktusok forrása.
A konfliktusok tipikus fókuszai:
szomszédos állattartó telepek miatti viták,
a levegőminőségtől való félelem,
a mindennapi életvitel megzavarása (szellőztetés, kültéri tartózkodás, szárítás korlátozása).
Mit tudunk a szagérzékelésről?
A szaghatás szubjektív: befolyásolja az egyéni érzékenység, a hangulat, az előítélet, a kontrollérzet és a forráshoz fűződő viszony. A lakossági vizsgálatok ezért nemcsak a szagkoncentrációt, hanem a szagok által kiváltott reakciót is figyelembe veszik: undor, irritáció, fejfájás, vegetatív tünetek. A következtetés egyértelmű: a szagok indirekt csatornán rontják az életminőséget és ez önmagában is „egészségkockázati tényezővé” válhat.
Lakossági napló: amikor az adatok beszélnek
Egy éves, önkéntes naplózáson alapuló kutatás szerint a válaszadók 78%-a a hulladéklerakókat jelölte meg leginkább zavaró szagforrásként (átlagos terhelési érték: 3,77 egy 1–7 skálán). A közlekedés, a lokális fűtés, a kávépörkölő üzemből érkező szagok, sőt a sertéstartás okozta kellemetlenség is alacsonyabb terhelést jelentett.
A szagspecifikus és nem specifikus panaszok is szignifikánsan fokozódtak a hulladéklerakótól való távolság csökkenésével. A lakosság közérzetét a vizsgálati eredmények alapján tovább rontotta a kiszolgáltatottság tudata és a védekezési képesség hiánya, ily módon pszichológiai tényezők is hozzájárultak a tolerancia csökkenéséhez.
Szomszédos adatok
Hazánkban a kellemetlen, zavaró szaghatást elszenvedő lakosság nagysága nem ismert, a zavaró hatást elszenvedő érintettek számának becslésére, meghatározására még nem készült vizsgálat. A feltételezhető hazai érintettek számáról azonban képet adhatnak egy Ausztriában a 15 évnél idősebb lakosság körében elvégzett vizsgálatsorozat 1991-ben publikált eredményei.
Az ott elvégzett vizsgálatok alapján az osztrák lakosság 23,3 %-a (megközelítőleg 1,4 millió állampolgár) nyilatkozott úgy, hogy lakóhelyén zavaró szaghatásnak van kitéve (3,8 %, azaz kb. 231 ezer fő erősen zavaró szaghatásról, 7,7 %, azaz kb. 467 ezer fő zavaró szaghatásról, 11,8 %, azaz kb. 716 ezer fő gyengén zavaró szaghatásról számolt be).
A zavaró hatást érzékelők 43,8 %-a a közlekedést, 32,9 %-a a különféle üzemeket, 12 %-a a lakások hőellátását (pl. fűtését), 9,8 %-a pedig egyéb forrásokat (pl. állattartás, szolgáltató tevékenység stb.) jelölte meg, mint a zavaró, kellemetlen szagot kibocsátó forrást.
Szintén a környezeti szaghatás jelentős problémájára hívják fel a figyelmet egy Németországban nemrég megjelent felmérés eredményei. Ezek az eredmények azt tükrözik, hogy a lakosság jelentős részénél a leginkább zavaró környezeti hatás már nem a zaj, hanem a kellemetlen környezeti szaghatás.
A trend világos: a szaghatás elsőrangú környezetvédelmi és társadalmi kérdéssé lépett elő.
Mit jelent mindez az iparnak és az önkormányzatoknak?
A szagpanaszok sorozata megakadályozhat beruházásokat, meghosszabbíthatja a hivatalos eljárásokat és társadalmi ellenállást épít.
Működési kockázatot jelent a panaszok kivizsgálása, a hatósági egyeztetés, ráadásul az esetleges korlátozások költségesek és időigényesek.
A szagterhelt környezet rombolja a munkáltatói márkát és a munkaerő-megtartást.
Miért érdemes fellépni a szagok ellen?
A lakossági érzékenység nő, a hatósági elvárások szigorodnak.
A bizonyítékok világosak: a szagok nem feltétlenül toxikusak, de közérzetrombolók, így közvetve hatnak az egészségre és a jólétre.
Aki mér, tervez és átláthatóan kommunikál, az előnybe kerül: kevesebb panasz, gyorsabb engedélyezés, erősebb társadalmi elfogadottság.
Hogyan segít a TELEPSZAGTALANÍTÁS?
Helyszíni diagnózis és olfaktometria – szagforrások és „szagórák” feltérképezése.
Egyedi porlasztórendszereket és célzott szagsemlegesítő technológiát használunk.
Bizonyított mérések és adatok a hatóságok és a lakosság felé.
